Álmodással kapcsolatos linkek, írások

Gurdjieff az álmodásról:

Gurdjieff azt szokta mondani tanítványainak, hogy „Minden este, amikor lefekszetek aludni, épp amikor már az álom küszöbén vagytok, amikor az álom függönye rátok hullik, amikor egy kicsit még emlékeztek magatokra, amikor még nem nyelt el teljesen benneteket az álom sötétje és még van bennetek egy kis tudatosság, de már jön az álom… ezek a pillanatok, ezek az átmeneti szakaszok az ébrenlét és az álom között – mondta Gurdjieff- nagyon fontosak. Tegyél fel egy kérdést, egy egyszerű kérdést, éppen amikor álomba merülsz: Ez a valóság? Ez a valóság? Ismételd magadban ezt a kérdést elalvás közben… hogy aztán egyszer, egy napon átkerüljön az álmodba is, és ott is feltehesd ezt a kérdést: ez valóság? Az a nap nagy áldás lesz számodra.

Osho Gurdjieffről: A Gurdjieffhez kötött gyakorlatot a szúfik már régóta használják, de a nyugatiak számára talán ő volt az első aki kipróbálta több tanítványán is ezt a metódust. 
A lényege a következő, az embernek nem kell gondolnia semmit sem a világról, viszont mindig is emlékeztetnie kell az elméjét, hogy ő az aki létezik. Gyakorlatilag ez is egy emlékezésről szóló metódus, mint az előző, de annyiban különböző, hogy a saját magunk tudatosságára kell egyedül koncentrálni, ezt kell fenntartani a nappali cselekvéseink és elmetevékenységünk során.
Bármit is csinálunk, emlékezzünk magunkra, arra, hogy létezünk - ÉN LÉTEZEM, ÉN VAGYOK - ez is egy nagyon hatékony módszer, elég csak kipróbálni és látható, hogy elsőre talán egy-két percig sem fog menni a folyamatos emlékezés(persze a buddháknak problémamentes).
Ez az emlékezés bele fog folyni az éjszakai álmainkba és egyszercsak "felébredünk" az álomban, tudatossá válunk a létezésünkre, a "vagyságunkra".

Egy lapon említve Gurdjieff, Jung és az ébren álmodás (Castaneda) az alábbi linkeken:
http://crescendo.hu/2006/03/02/tobbszintu-ebredes
http://crescendo.hu/2006/03/02/tobbszintu-ebredes

Egy anekdota a gépies, nem tudatos viselkedéséről:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, boldogtalan ember. Hosszú-hosszú vándorlás után rátalált a híres, öreg bölcsre, akit régóta keresett, hogy tanácsot kérjen tőle.
- Mondd bölcsek bölcse, mit tegyek, hogy gazdag és boldog legyek?
- Menj el a nagy tóhoz, és dobd a parton lévő kavicsokat a vízbe, amíg meg nem találod azt a kavicsot, amelyik meleg. Őrizd meg azt a követ, s akkor gazdag és boldog leszel.
Elvándorolt a szegény, boldogtalan ember a nagy tóhoz. Fölvette az első követ, hideg volt, behajította a vízbe. A második is hidegnek bizonyult, azt is a vízbe hajította. Hetek, hónapok múltak, s ő egyre csak dobálta a vízbe a hideg köveket. Egyik nap már alkonyodni kezdett, ő fáradtan hajladozott, amikor a következő kavicsot fölemelve váratlanul forró meleget érzett kezében. Karja azonban máris lendült a megszokott mozdulattal, és a forró kő elmerült a tóban...

2015.09.29. Álmodás Tom Hidy módra

"Asszem az első lépés annak a tudomásul vétele volt, hogy ez ilyen egyszerű. Fázisok: rágondolás- fantáziálás - álmodás.
Másodszor ennek az újra és újra és újra való gyakorlása.
A szándék erejének elfogadása, a szándékolás gyakorlása.
Aztán annak elfogadása, hogy a vágy, a szexuális energia az álmodás motorja. Megint csak rengeteg gyakorlás a vágy energiájának átirányítására az álmodásba.
Mindehhez még az energiadugulások kitisztítása, mozgással, összegzéssel."

2015.09.14. Tom Hidy mondta:

1. pont: Szabadság.
Az ösvény, amin megyünk, a szabadságba vezet. A szabadság nem szabályos, hanem logikus. Tehát az ösvényen bármilyen szabály maximum 3,1415926535 napig érvényes. Mindenki azt csinál, amit akar. (Próbáljon meg ebben engem bárki magakadályozni. A gyp-biliárd (gyp=gyűjtőpont)egyetlen szabálya: lökj jó nagyot!

2. pont: Egyenlőség.
Ha bárki délelőtt A-t mond, délután meg mínusz A-t, a két kijelentés egyenlőnek fogadtatik el - mert a két mondat más-más gyp-helyről mondatott.

3. pont: Testvériség.
A szabadság hajkurászásának tekintetében tesók vagyunk. De olyanok, akik akkor teszik a legjobbat egymással, ha jól elmozdítják egymás gyp-jét. Az elmozdulás pedig nem szülhet mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.

Álmodás Médea módra 2016.04.03.

"Leírtam pár módszert, majdnem mind közhely a témában, és nem fog ismeretlenül hangozni nektek, de én ezeket használom legtöbbet.


1. Álomnapló
Ez a legfontosabb, ezért is vettem előre. Mit érsz a legfantasztikusabb álmoddal is, ha nem emlékszel rá? Ha reggel nincs is időd hosszú sorokat írni, elég ha a kulcsszavakat és a fontosabb részleteket jegyzed le, a segítségükkel később felidézheted a teljes álmot. Legyen bekészítve az ágyad mellett papír, toll és valami amivel világíthatsz. De akár a telefonodra is készíthetsz jegyzeteket, de ezt csak akkor csináld ha gyorsan tudsz vele gépelni. Szelektálva írj, idővel megtanulod mi az amire érdemes figyelmet fordítani és mire nem. 

2. Aludd ki magad!
Mikor lefekszel tudatosítsd magadban hogy szeretnél az álmaidra emlékezni mert fontosak számodra, mert tanulni szeretnél belőlük, majd feküdj le és 5-6 órát aludj. Ennyi már elég hogy kipihend magad, csinálhasd a gyakorlatokat és másnap ne a földről kelljen összekaparni. Fáradtan semmihez sem lehet kezdeni. Miután összegzed magadban az emlékeidet és írtál pár jegyzetet, feküdj vissza és próbálj meg újra elaludni.

3. Fantáziálgass
A képzelet a tudatos álmodás motorja. Képzelj el egy történetet, bármi lehet, de ne legyen túl komplikált, két-három szereplő bőven elég. Lehetőleg olyan legyen ami az érzékeidre hat, izgalomba hoz, de nem annyira hogy ne tudj tőle visszaaludni. Az a jó ha belealszol a történetbe. A látáson kívül a többi érzékszervedet is bevonhatod a játékba, például ételeket kóstolsz, zenét hallgatsz, illatokat szagolsz, akár szexuális fantázia is lehet, de ne túl obszcén mert ha túl izgatott leszel, nem fogsz tudni aludni, ezért csak finoman adagold. Fontos még hogy váltogasd a nézőpontot, hol egyik, hol másik szereplő bőrébe búlj. A gyakorlat lényege hogy megtanuld az irányítást egy olyan játékban, ahol te vagy a rendező és egyedül a te akaratod számít. Idővel azt fogod észrevenni hogy mind több befolyásra teszel szert az álmokban is, mert mindkettőnek ugyanaz a veleje: kedved szerint, tudatosan befolyásolni egy történetet.

4. Mozdulatlanság
Csak annyit mondhatok róla hogy nekem bevált. Mikor visszafekszem, egy bizonyos pózt választok, általában a hátamra vagy az oldalamra fekszem. A fej legyen magasabban, a párna ne legyen se túl puha, se túl kemény, megfelelő legyen! Értem ez alatt hogy rendesen tartsa a fejet, hogy ne dőlhessen oldalra, ne nyomja fájdalmasan, és a fülek kényelmére is figyelni kell, mert ha elfekszed az felébreszthet. Akármennyire meg szeretnél is mozdulni, ne tedd, még az ujjaidat se, csak lazíts, engedd el magad és gondolj a történeted eseményeire. A képzelgés elvonja a figyelmedet az esetleges kényelmetlenségről. Gyakori eset hogy a póz beszivárog az álomba, amelyben fekve találod magad valahol, ez is segítheti a tudatodra ébredést (Mit keresek itt, miért fekszem itt?).

5. Éberség!
Hagyj fel azzal a szokásoddal hogy megkérdőjelezhetetlennek tartod a valóságod. Semmi sem biztos, csak ez a biztos. Napközben többször is gondolkozz el azon nem álmodsz-e, vizsgáld meg a környezeted alaposan, keress ellentmondásokat. Emlékezz önmagadra, önmagad vagy-e? Az emlékeid rendben vannak, hol is voltál ezt megelőzően, mit ebédeltél, mit csináltál, lehetőleg időrendi sorrendben összegezd a közelmúltat, hátha felfedezel valami furcsát. Ne vedd könnyedén a dolgot, ha megkérdezed magadtól álmodsz-e, az ne egy rutinkérdés legyen és semmiképp ne válaszold meg a kérdést se igennel, se nemmel. Kérdezz vissza: Miért is ne? Vannak olyan álmok amik annyira megtévesztőek lehetnek, hogy szinte esélytelen leleplezned, viszont ha az örökös kétely és a "Miért is ne?" oldaláról közelíted meg, sikerülhet tudatodra ébredned.

6.Legyen terved!
Sosem tudhatod mikor jársz sikerrel, de ha megtörténik nincs sok időd eldönteni hogy mit tegyél. Jó ha spontán vagy, végül is minden helyzetre nem lehet felkészülni, de legjobb ha egyértelműen tudod hogy mit fogsz tenni. A cél bármi lehet, kezdetnek a kéz megtalálása például, vagy bármi amihez vonzódsz. Egész cselekvéssorokat is kitalálhatsz, lényeg hogy amint lehet alkalmazd őket, csak így tudsz hatékonyan jelen lenni és így lesz nem elvesztegetett idő az álmodás. 

7. Csendet a teremben!
A sok zavaros gondolat, napközben és elalvás előtt is, dekoncentrálttá tesz. Hogy is várhatsz sikert, ha nem tudsz kitartóan a célodra összpontosítani? Zárj ki minden mást, keresd a csendet, relaxálj, lélegezz egyenletesen. Ki kell alakítanod egy belső békét hogy akár a legstresszesebb helyzetekben is megőrizd a nyugalmadat. Az álmok során nem egyszer erős érzelmi hatások alá kerülhetsz, ezért meg kell tanulnod kontrollálni magad, hogy higgadtan, a lehető leghatékonyabb módon cselekedhess. A gondolatok lecsendesítésére sok módszer létezik, íme néhány tipp tőlem:

- Számolj képekben. 1, 2, 3... és így tovább. Képzeld el az egyest, majd a kettest, hármast, stb, de ne mond ki magadban a szót, csak lelki szemeiddel lásd magad előtt ahogy a számok egymás után következnek. Juss el addig amíg bírsz, nem könnyű némának maradni.

- Zsonglőrködj három labdával. Könnyű megtanulni és garantálja hogy nem marad helye gondolatnak. Nagy koncentrációt igényel hogy ne ess ki a ritmusból és a szemeidet végig a labdákon kell tartanod. A figyelmed nem fog tudni elkalandozni, ha mégis megtörténik, akkor leejted a labdákat. 

- Keress egy egyszerű tárgyat, nézd meg alaposan, jegyezd meg minden részletét. Most csukd be a szemed és képzeld magad elé amennyire tudod. Tarts fenn a látványt, ne hagyd hogy bármi más gondolat bekússzon, csak a tárgy lebegjen a szemed előtt. Ha öt másodpercig nem gondolsz másra, az már jó, gyakorlással fokozatosan növeld az időt.

„Azért fekszem le, hogy tudatosan álmodjak. Tudom, hogy álmodom, és hagyom, hogy éber logikám is velem jöjjön az álomba. Tudatosan, akarattal fogok álmodni tökéletesen tiszta tudatállapotban, annak teljes tudatában, hogy ez az én kívánságom, az én szándékom, az akaratom.”„Olyan leszek, mint amilyen most vagyok a Valós Fizikai Világban: teljes birtokában leszek mentális képességeimnek, melyekkel megfigyelhetem és megjegyezhetem ezt az élményt, csak most a tudatos álomban fogom őket használni."

Energiatöbblet forrása:
Bármi jó ami megszabadít a gondolatoktól. Castaneda nemcselekvésnek hívja. Igazából nem tudom mi az az energia, azt viszont tudom hogy minél kevesebb a gondolatod annál kevesebb dolog tudja elterelni a figyelmedet arról amit csinálsz. A célodról. Meditáció, szemlélődés, nagy koncentrációt igénylő gyakorlatok, sőt még a sport is az elme lecsendesítését szolgálja. Lásd magad előtt a célod, minden mást kizárva. Aztán talán még fontosabb az emberi kapcsolatok átértékelése, hogy megtanuljuk felismerni mi a fontos és mi nem. Senki sem lehet olyan fontos hogy rosszul érezzem magam attól amit mond vagy tesz (elméletben). 

Nincs rosszabb mint hagyni hogy a harag eluralkodjon rajtunk és olyanokat büntessünk saját hiányosságaink miatt akik nem érdemlik meg. Önkontroll, önismeret, ezek fejleszthetőek. Ha tegyük fel valaki indulatos veled, képzeld káposztának a fejét és csak egykedvűen nézz rá, anélkül hogy reagálnál a szavaira. Egy zsarnokot semmi sem bosszant fel jobban, mint mikor nem éri el a kívánt hatást (a megalázásodat) vagy ha kinevetik. Ugyanezt megteheted magaddal is, vedd észre hogy sokszor te magad is zsarnok vagy, ilyenkor nézz a tükörbe és nevesd ki azt a tökfejt aki vagy. És nem szégyen bocsánatot kérni. Szóval ilyesmiket csinálok, próbálom visszafogni az önteltségemet és nem engedni hogy mások önteltsége engem is magával rántson."

2016.03.21. Álomértelmezés Efi módra:

"Mert az álmokhoz nem a megszokott logikával kell hozzáállni, nem úgy, hogy módszeresen felépítjük egyik kockát a másik után.
Ha előre elhatározza az ember, hogy milyen jelentést keres, akkor elszalasztja az üzenetet. Ha olyan épületet keres, ami az energiával van kapcsolatban, akkor pont ezt teszi. Mert az álomban a dolgoknak szimbolikus értelmük van. Nem azok, amiknek látszanak. Nem futhatunk a látszat után, ha meg akarjuk érteni őket.
Nemigen tudom elmagyarázni. Valahogy válogatás nélkül ki kell teríteni mindent, egyszerre kell ránézni az egészre, és hagyni, hogy egyetlen egésszé álljon össze.

Ebben az a baj, hogy részenként fűzöd össze. Egyik láncszemet a másik után, az éber tudat logikája szerint. Az álom az ún. képi tudat nyelvén szól, vagyis egyetlen kép az egész, és a részekben van összesűrítve a jelentés. Összesűrítve: ez azt jelenti, hogy egyetlen dolog (rész) több különféle dolog (téma) is lehet egyszerre. Ezek együtt. Tehát egyetlen dolog (rész) több aspektusát is mutatja ugyanannak a témának. És az összes aspektus ebben az egy dologban (részben) van benne. És ráadásul így van a többi álomrészlettel is.

Ha képességet akarsz kifejleszteni, akkor a képességet kell próbálgatni, gyakorolgatni. Listák írogatása és bebiflázása nem ilyen tevékenység.
Eléggé paradox, mert azt kell csinálni, amit pont nem tudsz csinálni, sőt, azt se tudod, hogyan kellene csinálni, és mégis ez az útja-módja. Én se tudom megmondani, mitől alakult bennem. Talán az akarat, és a kitartás, és a lankadatlan érdeklődés.

Megpróbálok beszélni arról, hogyan próbálkoztam a grafológiával, hátha az is hozzátesz valamit. Először könyveket olvastam arról, melyik jegy mit jelent, sőt tanfolyamra is jártam. Ott is afféle szótárat kaptunk, bár azt mondták, nem lehet "szótárazva" írást elemezni, mert mindig figyelni kell az összképet. De mégse beszéltünk másról, mint hogy melyik jegy mit jelent.
Ez szerintem nem nagyon vitt előbbre.
Vettem egy könyvet, amiben híres emberek kézírásai voltak, és a róluk készült elemzések. De semmi indoklás, hogy mi miből látható. Néztem az egyes kézírásokat, megpróbáltam beleélni magam a ritmusukba. És megpróbáltam belőle ráérezni az emberre. Ezzel a módszerrel lehetett alakítani az érzékenységemet. A profi elemzésre sem volt ehhez szükség, mert ha már ráéreztél valamire, tudtad, hogy úgy van. Ha meg nem éreztél rá, hiába olvastad el, az nem segített. Arra jó volt a leírás, hogy néha sikerélményem legyen.

Az ilyesfajta fejlesztésekre nem úgy kell gondolni, mint valaminek a megtanulására, hanem mint egy érzékszerv tökéletesítésére. Mint ahogyan a tapintását fejleszti az, aki mondjuk elveszíti a látását. Annak se lehet megmondani, hogyan ismerje fel a fogásáról a pénznemet például, hanem sokat kell tapogatnia és odafigyelnie, megpróbálni beleélnie magát abba, mi is van a kezében.
Azt hiszem, valahogy így."

"Minden, amit látunk annyira egyedülálló, hogy nem lehet róla beszélni, hacsak nem hasonlítjuk valami olyan dologhoz, melyet ismerünk.
Azt mondta, hogy a legjobb példa erre a nehézségre az, ahogy a varázslók a gyűjtőpontról és az azt körülvevő izzásról beszélnek. Ragyogásként írják le, de ez nem lehet ragyogás, hiszen azt a látók nem a szemükkel látják.
De az űrt ki kell tölteni, és azt mondják, hogy a gyűjtőpont egy fényfolt, és körülötte van egy fénykoszorú, egy izzás. Don Juan rámutatott arra, hogy annyira vizuálisak vagyunk, és annyira ural minket a ragadozó módon való érzékelés, hogy mindent, amit látunk, át kell alakítani a normál ragadozó szem által látható dolgokká.
Miután látták, hogy a gyűjtőpont, és az azt körülvevő izzás látszólag mit tesz, mondta Don Juan, a régi varázslók továbbmentek magyarázataikkal. Feltételezték, hogy az emberi lényekben a gyűjtőpont, azáltal, hogy a körülötte lévő izzást azokra az energiaszálakra fókuszálja, melyek közvetlenül áthaladnak rajta, automatikusan és megfontolás nélkül összegyűjti ezeket a szálakat a világ szilárd érzékelésévé.
– Ezek a szálak, amikről beszélsz, hogyan gyűlnek össze a világ szilárd érzékelésévé? – kérdeztem.
– Igazából senki sem tudhatja – válaszolta nyomatékosan. – A varázslók látják az energia mozgását, de az energia mozgásának látása nem fedi fel számukra, hogyan vagy miért mozog az energia.
Don Juan azt állította, hogy látva azt a milliónyi tudatos energiaszálat, mely áthalad a gyűjtőponton, a régi varázslók lehetségesnek tartották, hogy azok az áthaladás közben a gyűjtőpontot körülvevő izzás hatására összeállnak. Miután látták, hogy az izzás rendkívül halvány azokban az emberekben, akik eszméletüket vesztik, vagy haldokolnak, és teljesen hiányzik a tetemekből, meggyőződésük lett, hogy ez az izzás a tudatosság."

(Castanéda: Az álmodás művészete)

Hajlok rá, hogy nem a tudat a kulcs, hanem az emlékezés.

A Jezusban valo újjászületés áthelyezi az egyébként mozdulatlanná rögzült lelket/gyűjtőpontot a fénytojáson - azaz az emberi tartományon - belül egy olyan helyre, ahol a lélek más fényszálak beigazulásán keresztül észleli a világot, más információ tartalommal rendelkezik a tudat, többek között ebben a helyzetben más szellemi törvények vonatkoznak rá, olyanok, amelyeknél fogva a flyer elme nem tud(na) uralkodni rajta, ha az ember nem akarná. Szabad akarata lett ismét. A bukás előtti pozícióban van újra. Tulajdonképpen újra emlėkszik Istenre. Újra tudatában van Istennek. A flyer-elme, flyer-tudat elfedte előle ezt az informaciot, tudat tartalmat. Kitágultabb a tudat. A hagymahéj rétegei közül eggyel többet tud "fogni" az ember itt a Földön, emberként. A Földön két világ van. Földi mennyország és a pokol. A gyűjtőpontunk a Jézusban valo újjászületéssel át lett helyezve egy másik világba/dimenzióba, de itt a Földön, mégpedig a földi mennyországba. De ha nem vigyázunk, nem állunk ellen az ördögnek, a flyer-elme támadásainak, akkor visszahelyeződik a gyűjtőpontunk a földi pokol észlelésének helyére.

A fénytojáson kívül valo gyűjtőpont áthelyezés a Föld elhagyását jelenti a lélek számára.

Az észlelés a gyűjtőpont körüli fényes "koszorúban", izzásban történik, ez a tudat. Az észlelés nem áll le akkor sem, amikor alszunk, csak nem emlékszünk arra, hogy olyankor mit észlelünk. Tehát nem a tudattal van a "baj", hanem az emlékezettel. Folyamatosan észlelünk (csak az nem, aki meghalt és aki eszméletét vesztette), de nem mindenre emlékszünk.
A tudatos álom azt jelenti, hogy magának az álmodásnak a során is emlékszünk az álomra. Tehát hogy nem csak akkor emlékszünk vissza az álomra, amikor felébredünk, hanem az álom közben is, folyamán is "emlékszünk" arra, azaz tudjuk azt, hogy épp álmodunk. Ilyenkor tehát valójában nem is a tudatosságunk, hanem az emlékezetünk az erős. A tudatosság ui. folyamatos, mivel a lélek is folyamatos, és így a tudat is (mert az a lélek körüli fényesség, izzás, melyen keresztül az észlelés történik), az emlékezés az, ami nem folyamatos. Ezért vezethet a gurdjieffi ön(magunkra)emlékezés is "tudatos" álomhoz, mert az emlékezést erősíti. Illetve maga is emlékezés. Hogyan lehetne "tudatos" álom-életünk, ha még önmagunkra sem emlékezünk (fényes nappal sem)?

Amikor elalszunk, tulajdonképpen mi alszik el bennünk? Az agyunk ui. tovább működik, hiszen álom formájában feldolgozza a napi eseményeket.
Tehát amikor nem emlékszünk semmire alvás közben (se álomra, se semmilyen mas egyéb tapasztalatra), az azért van, mert nem emlékezünk önmagunkra. Mi az, ki az, ami, aki által önmagunkra emlékszünk?
A nappali es az álombeli/éjszakai/nem ébrenléti életünk egy folyamatos emlékezés kellene, hogy legyen arra, amit a tudatunk folyamatosan észlel. A "tudatos" álmodás sem más, mint álomban az önmagunkra való emlékezés. Amikor erről megfeledkezünk, olyankor vagyunk normál álomban. Azaz nem vagyunk tudatosak, nem tudunk magunkról. És ez az éber állapotunkra is vonatkozik: ha megfeledkezünk önmagunkról, nem emlékszünk önmagunkra, olyankor nem vagyunk tudatosak. Csak bábok.

Tehát a tudat folyamatosan teszi a dolgát, de az emlékezet kihagy. Mi az, ki az, ami ezért felelős?

Nem az észleléshez kell az energia (hiszen az automatikus, a tudat folyamatosan teszi a dolgát), hanem az észlelt dolgokra való emlékezéshez.

A test nem alszik el, mert az csak "van" (?). Mi az, ami "elalszik"? Az emlékezet (?). Amit alvásnak hiszünk, az talán az a folyamat, amikor a test elfárad, es ennélfogva a gyűjtőpont/lélek (az őt körülvevő izzással, azaz a tudattal együtt) olyan helyre tolódik el, ahova a test nem mehet, így kénytelen pihenni. Az eltolódás pillanatában, folyamatában a tudat folyamatosan észlel, azonban az esetek többségében emlékezetvesztés következik be. Mi az emlékezés, és ki az bennünk, aki emlékezik?
Van egy olyan elképzelés, hogy a "tanú", az "önvaló" az, aki képes önemlékezni, megfigyelni. Semmiképpen sem az egó. Az egó a megfigyelt. A megfigyelő/tanú az önvaló. Az önemlékezés akkor szűnik meg, amikor az egó átveszi az irányítást az önvalótól. Az önvaló egy olyan felsőbb énünk, ami nem azonos a lélekkel?
Alvás közben azért nem emlékszünk, mert az egónk veszi át az irányítást az önvaló felett? Nem hinném. Esetleg azért, mert az önvalónknak ne lenne elég energiája az emlékezéshez? Ezt sem hinném. Egyáltalán, amikor azt mondjuk, hogy nincs energiánk, ki az, mi az, akinek, aminek nincs bennünk energiája? Az energiát a gyűjtőpont/lélek mozgása (?) termeli. Kinek a számára? (nyilván a flyerek zabálják fel, de eredendően nem az ő számukra termelődik.)  

A Gondolatok a valóságról c. írásban az emlék és az emlékezés definíciója: "Minden olyan információ, engram (tapasztalat), melyrõl a tudat tudomással bír. Emlékezés: a fókusz ráirányítása az egyszer már tudomásul vett, érzékelt információkra, a múlt eseményeinek realizálása a jelenforrásban."

Ha tehát nem emlekszem, az azt jelenti, hogy nem tudom a fokuszom ráirányítani valamire? (Pl. arra, hogy mit álmodtam éjjel.) Miért nem tudok - adott esetben - fókuszirányítani/emlekezni? Ehhez kellene az oly sokat emlegetett energia?
:??:  

Teozófia
4. Tudás. Minél több tudással rendelkezik az ember valamely irányban, annál hasznosabb lesz. Gondosan áttanulmányozva mindent, ami az asztrális síkról és az asztrális munkáról az okkult irodalomban leírtak, alkalmassá kell magát tennie, mert nem várhatja másoktól, akik ideje már teljesen le van kötve, hogy arra fordítsák, hogy elmagyarázzanak neki olyan dolgokat, amit a fizikai világban maga is megtanulhatna, ha venné magának a fáradtságot, hogy könyveket olvasson.


http://www.teozofia.hu/Olvas/55_Asztraltest.html